Eszter
És eső esett.
szűk utcák hallgatták lépteit
cseppektől foltos ablakokban
vörös fény tört meg hajáról
aztán sarkok beton járdák nyelték el.
Autók fulladtak le
telefonok némultak el
madarak lógtak le
szédült fákról
ahogy elhaladt.
Ha látnád ahogy látom
szemében úszom
talán háton és már
nem kapaszkodom
álom rázta éjjeleken mert itt van Ő.
Széttárja néha a réteket
ahogy hanyatt dőlök erdők szélén
suttogó hajnalt húz a fejemre
talán hétfőn talán pénteken.
kimossa majd hűs záporral a szívem.
És eső esett
napfény szelídült a szélén
megrázta minden ablakom
Talán hétfőn talán pénteken
belép az ajtón elfgynk a bet..
2023. június 12.
Eszter
Az ölelésed párájában elfúló lélegzet
ahogy viharban dőlő faként
húzlak magamhoz
te megtartsz
tartod a szívem dobbanásait
talán meg is hallgatod
tartasz bennem minden rezdülést
tenyeredben tartod a remegésem
vigyázol rám hajnalig.
Kávégőzbe öltözve mégis meztelen
így talál ránk a reggel
Az enyém forró a tiéd édes
cseppek az ajkadon a takarón
és ki tudja még hisz megremeg a kéz
kitágulnak az orrlyukak
a szemek álmosan csillognak még.
Kézen fogsz, hogy kézen fogjalak
a reggel kilök az ajtón, hogy jobbra
vagy balra el mert titkok a léptek
titkok a szavak és a percek hálóján
megcsillan egy cseppnyi vér
néha könny
és néha hisz tudod esett az eső.
2023. 06. 13.
Eszter dal
(egy lassú torzított gitárral)
Minden furcsa zöld
minden furcsa kék
mindig elrohan
mindig visszatér
Mindig rám borul
mindig rám figyel
mindig meghalok
mindig átölel
Mindig zöld szeme
mindig zöld szemem
mindig messze száll
mindig Kedvesem
Minden furcsa zöld
minden furcsa kék
minden furcsa dal
minden a miénk.
2023. 06. 16.
Eszter
Megint egy éjszaka nélküled.
Sóvárgó Árnyékot a szobában.
A vágy melegen tart. az álmom csendes folyó
Felette két szemed Holdfény.
Beragyogja a némaságot.
Néha ezüstösen megcsillan a testen a halvány remegés.
Szerelem suttog a párna alól.
Távol van, de titokban velem alszik a királynő is.
Alma orchidea illatú karja a párnám mert engem ölel.
Szeretem.
2023.06.20.
Eszter
Lassú tüzek égnek
lassú folyópartokon
álmatlanság gyötör
mégis rólad álmodom
Tenger lett a szíved
Kedves így süllyedtem el
se zsinórok se csónakok
csak két karod érem el
Mond el mit tehetnék
a légszomj fojtogat
dübörögnek dobhártyák
mégsem hallom hangodat
Repülni tanítasz Kedves
nézd hófehér a táj
földet ér a bőrödön
pár horzsolás s a vágy
Szóval szerelem tép
egy csókra ébredés
hangulatnyi íze csak
altass tovább maradj enyém
2023. 06. 26.
Eszter
Nincs távolság csak az éjszaka van
és az a smaragd zöld szempár
Nincs sem semmi mozgás
csak a város lüktet s az ágyék
a karok görcsbe rándulva
keresik hosszú ölelések nyomát.
Nincs zaj egy szív dobog halkan
kicsit lázas a vér forró
rólad álmodó város reccsen
a súlyos porzó holdfény alatt
felette selyemből az ég
alatta monoton suttogás: Szeress.
Az ölelkező testek páráját
rejti dobozba zárva egy kis szoba
anyajegyekre hulló száz csók
ágyékra hulló apró lehelet
fordítja felém álom arcodat
szavaid párnáján dőlnék hanyatt.
Nincs távolság
elfogyó szavakba öltöztetlek
pupillákba bilincselt képek
rohannak át az arcomon
meztelen vagy
Körülötted ezüst suttogás: Szeress!
2023.06.26.
Eszter (mert szeretem)
Megkérem az éjszakai vonatokat
sss halkan zakatoljatok el
ne ébresszétek fel bennem őt
semmi zaj semmi fénytörés
ne ébresszétek fel bennem őt.
Álmában virágos réten jár
talpa, mint könnyű szellő
finoman érinti a földet
bokáját fűszálak ölelik
bőrén néhány harmatcsepp csillog.
Csípőjén a bokrok suttogása
ó, nézd nézd csak milyen szép
keblein még holdfény szédül el
vállait már felkelő nap húzza aranyba
hajában csend kopog szívverést talán esőt.
Szoknyája redői közt ott ül a szerelem
egy dalt dúdol félszegen, hogy: akkor és ott
hűs lombú tölgyként várom
hogy közelebb lépjen
talán elindul erre zizegnek mind a lombjaim.
Ha megérinti a törzsem
halkan megreccsennek az ágaim
lehullanak rólam a termeszek
kérgem és tenyere eggyé simul
néhány levelem lassan a hajába hull.
2023. 06. 28.
Eszter
Ezek a kurva éjszakák nélküled
vágytól remegő nappalok
fénysebességgel múló idők veled
aztán mintha minden megállna.
elsöprő a vágy, hogy újra lássalak
a vállam fáj az arcod helyén
az arcom kopott csak arcodhoz érne
újra mert bőrödért sikolt a bőr.
mondd szerelmem érzed e, hogy érezlek folyton?
hallod e a suttogás hangjait
ahogy hófehér bőrödön pihenne meg
a hang az arc a tenyér?
itt ülök távol öledbe vágyva
mindent lerombolni akaró dühvel
keres a szem a száj csak a szív dobog nyugodtan
mert ott vagy bent
kitöltve minden helyet két dobbanás között.
2023.06.30
Eszter
Kihűlt a kávém
a szerelmem forró, mindent elégető
a csókod az ételem
simogatásod az italom
és folyton éhség mar belül
feszíti szét a lelkem
szívdobbanások közt elesve
keres téged kutat, hogy itt legyél
elveszett folyók partján
köveket rugdos dühösen az álom
akarom, hogy itt legyél
hullámzó fájdalom tép
a test már romokban
az ágyék még remeg
keres kutat téged
alvás közben a tenyér
csak még egy érintés
hozz esőt a remegő testre
arany csillogó vízcsepp legyél
takarj be kérlek míg félve alszom el
vagy üss karmolj álmatlan
folyosót nyit a vágy neked
szeretkezz a lelkemmel újra
levegőtlen zihál nélküled minden
hiányzol…
2023. 07. 02.
Eszter
Keserű a szájíz
megint reggel van
keserű a kávé
hol van a cukor
sőt hol van a méz
a szuszogás a paplanból
az ölelés suttogása a párnáról
a kép a falról:
egy csapzott réten állsz
és megfogod a kezem
hol vannak a szavak
a csendbe gyűrtek
az ölelésbe szorítottak
itt kellene lenned
míg téblábolok az ágy előtt
szemedben még álompor
hangod még halk
arcod álom gyűrte
szép persze ahogy mindig
a hajadba súgnám a neved
keserű a kávém Hiányzol
fázom
azt hiszem elveszett pár betű SZTR
2023. 07. 05.
Eszter
Csak a bársony estre várok
takarja be arcod helyét a vállamon
hozzon hűs vihart dübörgőt
mint a vágy a bőr alatt a suttogó
a kérlelő a neved helyét áradó
kilégzésekbe forgató széles áradás.
A lassú órák közönyétől tépett dühöm
itt sajog a fejben a gerincen kitölti
a szobát, ahol ölelésed párája
tegnap még szelíden lépett ki a kádból
földre ejtette a törölközőt
nevemet suttogva halkan becsukta az ablakot.
A fojtóan – ha itt lennél – mondatok
csikorgó körmökként vájnak a falba
reccsen az ajtó szorul a kilincs
a szívem rosszízű kátrány cigaretták
füstjébe bújva gurul a földön
még dobog még vérzik még téged akarlak.
Odakint még zihál nyöszörög ez a város
idebent a párnán hanyatt egy fénykép
és az illatod nyomai zuhannak a csontjaim közé
falhoz vágott telefon sikítja tébolyultan még
a szám jelenleg nem kapcsolható
ízületek roppannak ágyék szakad itt ez a szerelem.
2023. 07. 15.
Eszter
A minden összeforr testmeleg vízébe
csobban a szív egy ezüst kádban
két dobbanás között érted kiállt: Hiányzol!
a belső TV-ben forog egy film
hosszú szoknyád suhogása
csípőd körül ahogy lépsz
megcsókoltam a bokád mert szeretlek
a nélküled hol van már mikor jön
őrületétől dühödten remegve
nézek egy ablakot az üvegben
szemed tükröződik
és minden más, ami meztelen
hangodon szólnak a szőnyegek
a sarokba szorított székek
és a sokszor megvetett
sokszor összegyűrt vetetlen ágyak
a talpad nyomára hajtom az arcom a padlón
fájni fog a gerinc, de ma így alszom el
finom az étel friss a kenyér
nélküled mégis éhesen forog körbe-körbe ez a Szerelem.
2023. 07. 20.
Eszter
A tekintetedből kortyolva a levegőt
két sóhaj közt elakadt lélegzetben súgni a neved
szoríts, hogy szorítsalak magamhoz
csók feszül csóknak újra és újra
selyem bőröd bőrömet hívja öleli akarja
eggyé válunk a mindent ölelésben
és te vagy a Királynője ennek a szerelemnek
te vagy az ételem te, vagy az italom
te vagy az íz az illat
tiéd a mosoly, amiből lopok magamnak én is
tiéd hangos nevetésem tiéd a dühöm
ha hiányzol tiéd a hely a vállamon, ahol arcod pihen
otthon vagy mert az otthonom lettél
ha most itt lennél térdedre hajtanám a fejem
felnéznék rád gyönyörködve és csak annyit szólnék: szeress!
köldöködön vetném meg puha ágyamat
hogy combodat érintve jöjjön el az álom
nevedet suttogva alhatnék újra el
Eszter szeretlek!
2023.07.26.
Eszter
Az éjszakára hajtom a fejem
de azt akarom, hogy az öledben legyen
és nincsen csók és nincs érintés
veled lenni ez sosem volt kérdés
kávé reggel, de íze sincsen
és nincs itt a bőröd, hogy melegítsen
eltűnt az idő eltűnt a város
csak azt érzem, hogy rád várok
az arcod akarom a tenyeremben
ahogy elmerülsz velem egy ölelésben
könnyek folynak az arcomon kedvesem
ne haragudj, hogy most nem lehetsz velem
szeretlek téged és nincs más semmi
nem bírok nélküled levegőt venni
altass el kérlek csak ezt szeretném
szeretlek Eszter a mindenem lettél
elalszom lassan ledönt az álom
érints meg újra csak erre vágyom.
2023.07.28.
Eszter
Most nem vagy itt és én sem
vagyok ilyenkor egészen
eltévedt hóviharként gomolygok
a nyári napfény alatt
fáj minden mozdulat
fáj minden leírt szó
mert mondanom kellene inkább
újra ezerféleképpen kiáltani suttogni
súgni, hogy igen Eszter szeretlek
még a nehéz légzés csapdái között is
belőled kellene, hogy levegőt vegyek
az össze-vissza tébláboló idő
ha kézen fogna és elvezetne hozzád
elmúlna minden, ami rossz most
megszűnne minden, ami fáj
öledbe hajtott fejjel megérkeznék
végre hozzád ahová mindig vágytam
teát főznél csendben ölelnél
az épp, hogy ablakon benéző éjszakával
együtt halkan suttognád újra a nevem.
2023.07.30.
Eszter
(éhesen lázasan fáradtan nem is tudom)
Ha éhezik a test igen
csak egyre beljebb rejtőzne el a lélek
szinte már nyüszít
nem érti minek a csont a hús
ha folyton csak fáj és enni kér.
Véres kis csomók szerteszét
igen ez volt a szív
szerelem csikordul szúvas fogak között
tágra nyílt szemek kiszáradt torok
rémült az arc nem érti még
hogy csendet temetni halkan nem lehet.
A száj padlásán mennyi ócskaság kacat
a kimondatlan a félreértett
a düh a gyáva a túl későn túl korán
ott lebeg mind a nyálba áztatott szemét
összeomlik néha és csak hörög: Szeress!
Ágyékon megremegő mézbe áztatott tenyér
gyönyörtől tépetten alszunk el
háton hanyatt a fal felé ki tudja már
a száj egy érintésnyi időt kérne még
de néma marad zaklatott álom
repeszti meg a nyári napban feszülő ablakot.
2023.08.01.
Eszter
Mondd szeretsz e még?
Ha a szenvtelen idő
reccsen csontjaim körül
ha a vágy többet suttog
a test kevesebbet mozdul
de vállamon még ott a hely hajfürtjeidnek.
Ha a vénülés letör majd bennem
néhány ágat is a levelek és gallyak után
a válladat megfogni kész kéz csak könyöködig ér
ráncokba fúlt két szemem fáradt
de még mindig Királynőnek lát téged.
Mondd szeretsz e még?
Ha fagy zörög a vadcsapásokon
ragadozók sietnek porhó rezeg
gőzölgő teád vár az asztalon
kissé keserű az íz mire megérkezel.
Ha túl korai estek vonják
sötétbe a várost a tájat az utakat
és a szívemet is húzzák magukkal
mert lámpák és fél öt és hol vagy már
és melegíts és plédek és hiányzol.
Mondd szeretsz e még?
Ha kopottabb lesz az írás a neved körül
többször kérem az arcodat a tenyerembe
mert gyengébbre zúzza az elmúlás a testet
de a szerelmem ugyanaz a csillaghullás marad
amit belül őrzök neked számtalan ölelés áradás között.
Még megremeg a test kimondott neved hangjain
de a semmibe hullik néhány szó néhány kép
mert az emlékezés ösvényei szurdokba lépnek
már nem váltom fel nem adom vissza elvesztem az aprót
de minden kincsem leszel időtlen doboglak téged a szívben.
2023.08.07.
Eszter
És aztán újra Eszter
kígyóbőr vedlés csillog
a bőrömön a megnyíló
felhők és a bezáruló város
között lebegni egy ölelésben
hangtalan tapsvihar a vágy
selyem bőr és mézcseppes
titkok szorításában
lélegez engem én sóhajtom őt
elfogyó sorok között áll
meztelen nem szól
nem is kell már hiszen
smaragd zöld szemében
ott suttog forog dübörög
minden nincs szükség a szóra
láttam már vérét könnyét
kifordított és simuló
nyári ruhában csípőjét
hullottam már térde
omlottam össze
szakadtam karjaiban szét
estet lélegzem nélküle
a nyitott ablakon át
Szeretem
2023. augusztus 11.
Eszter
Ha megmondod merre van a szerelem
elkísérlek téged bármilyen hosszú az út
fát ültetek zöld szemet fölé
napot ragasztok föléd legyen fényes
langyos esőt is húzok selyem bőrödre
paplanod leszek minden alkonytól hajnalig.
Ha nálad van a szerelem
várj meg kérlek az ajtó előtt
arcodon mosoly kezemben virág
azt szeretném, hogy így legyen
vöröslő tincsek a bal vállamon
a megérkezésedtől könnyes a szemem.
Ha kéz a kézben jár velünk a szerelem
két karodból fonj nekem menedéket
fekhelyet, vagy csak egy sarkot
azt szeretném, hogy így legyen
emeld fel arcom arcodhoz
neveddel (Eszter) suttogom teli a kisszobát.
2023. augusztus 11.
Eszter
Hogy lehunyt szemmel is látlak
romokban heverve érzem az illatod
suttogsz a fejemben dobbansz a szívben
selyem bőrödként takar a paplanom
igen mert itt dübörög bennem a szerelem
Hogy csókolnám e nekem a minden bokád
könnyeid itta fel a bőröm a válladon
csillogó szemed szomorúság ülte meg
tenyeremben remegett a kezed
igen mert hangosan üvölt bennem a szerelem
Tegnap sírtál ma utazol és én ölelni hívlak
csókkal hinteném lágy combod rejtekét
áttetsző erek és anyajegyek között
kis piros pöttyökre ejteném ajkam
igen mert itt toporog bennem a szerelem
A bőröd hóesés puha és mégis melegít
ölelésből ölelésbe fordít minket a suttogás
a kimondott szavaink párája lassan lebeg
átfesti tűzpirossá össze forrt testünk gyönyörét
igen mert elfúló lélegzetben ül az ágyon a szerelem
Habzsollak suttoglak féltelek szorítalak
táplálékom és szomjúságom vagy
csillogó nyálcsík a gerinceden
a testemen éppen ébredő remegés
igen mert te vagy Eszter ez a szerelem
2023. augusztus 15.
Eszter
Helyettem talán a szél súg a hajadba
napfény ragyogja arcodat
zöld szemeid talán engem látnak
nehezen lélegzik a szerelem nélküled
távol vagy Kedvesem
hajad vörösét kutatom a nyári színek között
szemeid zöldjét lopnám az erdőktől
de csak félhalottan lépnek a hegyekről a fák
illatod morzsái takarón párnán
élettelen vállfa a padlón hever
itt lebegett a nyári ruhád
ha újra eljössz
arcomhoz húzom az arcodat
kilégzés közben súgom a neved
(Gyönyörűm)
most a hiányod fészkel a francia ágyon
nyári nap égeti csókod helyét
hiányzol Eszter fájón és élesen
te vagy nekem a Szerelem.
2023.08.20.
Eszter
Szóval szerelem
És ott a kéz
méz cseppen a köldökre
a bőrödön fénytörés
hajszálaid vöröse
között suttogom neved: Akarlak
kávéíz szívzörej lélek csobbanása
tengernyi ölelés közepén
gyönyörű a térd a váll a hajlat
hófehér de bársony
kék erekben csobogó vér
húzza a hajnalt a paplan alá
Tenyéren tenyér rejtőzik
párnán mellbimbó és ki tudja még
középen ott fekszel Eszter
arcodon álom ezüstje
lélegzeted nyugodt sercegés
még éjszaka már hajnal
a sarokban felszisszen a vágy.
2023. szeptember 12.
SZTR
Száguld az ősz
lehagyja a Nőt a vonaton
falevél a sínekre hull
szépsége a szívemre
esténként a vállamon alszik el
szerelem lép a vonat elé
majd nagyot ugrik és
a kopasz fákról nézi Őt
kezemből kihulló
kávéspohár csattan a földön
ölelésének emléke felkavarja
arannyal és ezüsttel a bőrt.
Száguld a Nő
lehagyja az Őszt a vonaton
kopasz fák lépnek a vonat elé
kezemből kihulló
kávéspohár nézi Őt
ölelésének emléke
arannyal és ezüsttel
esténként a vállamon alszik el.
2023. november 14
Térdeplő idegrostok
Fekete korongok az álom helyén
a szív tisztán habos
a gerinc szűkül és véres
a félálom félúton beakadt
a telhetetlenné taposott élet
balra húzza a lábat
a csípő ezüst csonkja
festéket szór az arcra
nincs több érkezés
egy kéz bezárja az ajtót
ahogy sóhajt majd kitörik egy ablak.
Pirulák sárgán és fehéren
orthopedia és epylepsia között
szétszórva a még éhező bőrön
az ébredés utáni lélegzet
még visszafojtva a torkon rezeg
megfagyott teraszokon
térdeplő idegrostok között
a felkavart por talán elindul
a kávézacc éjszakák közé
hatalmas S csigolyák feszülnek
a réseken át beömlik a maradék idő.
2023. december 15(22)
.
N o r t h m a N 