2013.

Elkopott vállamon

 

Ölelkezésre vágyom
ahogy a hétfő engedi
el a vasárnapot
kávét kavaróan
repedések a falon
háttal és nem beszélve.

Éjféli sétára vágyom
ujjbegyet érintő
ablakon beleskelődő
csóktól csókig rohanó
épp csak véletlen
hazafelé.

Hosszú percekben feküdni
bőrömön hiányod má(é)zével
és nem beszélni róla
csak tenni és égni és szerelem
és jól vagyok.

Egyszer degeszre pakolt
autóbusz sodor el
ahogy négykézláb hányok
a zebrán.

Tetőkön gyűlt napfény hegyek
omlanak rám vasárnap délben
elkopott vállamon zúg
majd ezer felé de már
nem szedem össze
nem tartom ízét a szájban.

Ölelkezésre vágyom
és a mellettem alszol
habjain sodródva
talán délnek.

Még érzem még fájjon
még a színe még forrón
még tudom hogy érzel
még hallak itt belül.
Még..
2013-03-09

---

Elhagyott árnyak

És már kevesebbet lélegzem
keveset alszom sima városok
és karcosan izzó lámpasorok
ahogy kevesebbet fordul a föld.

Ott van mind mögöttem
minden mit hátrahagytam
figyeli minden mozdulatom
néha vicsorog éjszakánként a fejben
de már nem ér utol nem ízlelem.

Ahol zuhanni kell ott épp
járni tanultam párszor
nem értek a mozdulatból
és nem látok semmit a szóból
és semmit sem mondó hangok mögöttem.

Néha álmodom még a félelemről
ahogy ordít bennem a gyermek
és hallom a csontokon megcsúszó
ébredések távoli moraját
és világít minden vörösen kéken.

Jó így hogy nem látszom
nem félek éhessé is csak
az álmatlan éjszakák tesznek
tudod sohasem alszom.

Kihűlt kis csendek
folynak a vérben kegyetlen
dühös kis méregfogakkal
a hátamon és azt hiszem
lassan újra éjfél és elfogy a szó.

szóval távolabb az ablaktól
hát vedd el vagy gyűrd össze
vagy ordíts már mindegy
és fald fel ha fáj
és ne zárd kulcsra mert nem látszom többé.
2013-03-03
A cím Fejes Erzsitől..

---

Lassan a kilincsre ül

Két tenyeremben tartom
a lélegzeted szemeim
befelé fordított reflektorok
csak a falakon belüli tájig látok el
messze messze vinne a láb.

A kedvenc vonatom ami
vágányok nélkül húz félre
megállók nélküli halk utazás
ha maradnál még párnámnak
takarómnak ha maradnál még.

Szerelem barnuló szobákban
bolyongok hívlak a hangok
neved koppanásait ejtik a szívre
hajnaltalan nappalok égetnek el
tátongó órákban égetnek el.

Valami lassan a kilincsre ül
megmozdul az ajtó
égre karcolt hold szalad el
át a ruhámon éget a bőrre
ezüsttel éget mélyen a bőrre.

Én itt ülök mozdulatlan
lassú esők hajthatatlan áradások
mosnak el puszta kézzel
várom hogy….
várom..
2013-03-03

---

Úgy 33 mérföld

Szóval az a bajom a pillanattal
hogy megérint és rögtön mögém zuhan
szemből az idő karcol újra
hátulról holdtölte feszít és
kitárt ajtók tengerén úszom dél felé.

Lélegzet nélkül lélegezlek téged
hajnaltól hajnalig úgy harminchárom mérföld
magamra úgysem bírnék hát vigyázok rád
vöröslő szemekkel mogorva borostával
tudod sohasem alszom.

Rémálmaimmal háborúzom
minden éjjel kezemben fegyvernek látszó
vitorlákat feszít ezüstre a szél
jól vagyok ha kérdenéd
látom ahogy elmerülsz a párnán.

Terpeszben állok a bár előtt
nem iszom többé
kikergettem a kutyákat a szívből
vonyítom telihold szerelmem
hangján ugyanazt a pár szót élek.

Belül útra keltem kézen fogva téged
erdőket húzok magam után
hosszú vonatok beteg árnyak
néhány kidőlt térkép a talpamon
majdnem tavasz majdnem tél kézen fogva téged.
2013-02-24

---

Ezerszer kiégett

Kagylóhéj és léptek
zörög belülről kifelé
át az arcon a szemekben megáll
mintha vonatra szállna alvás helyett
és annyira fáradt és
mindegy már.

Holnapra átvált a szél
megdönti balra bennem a jégmezőket
havat hoz olyan élesen kéket
bőrbe vágóan egyenes sorokban
hazug holnapután-ok ölnek majd meg
szép kis vérbő sorokban csepegve.

Ott villogsz bennem mint újra és
ezerszer kiégett neon kimondhatatlan
ölelésekbe fulladva kereslek
még szerelem haldokló kutyák
vonyítják sántán a széthulló
reggelek fényében az enyém legyél.

Jó ez így hogy fájnak a dolgok és
zuhannak ki egymásután
ne állj közel az ablakhoz
ne nézz rám ne érints
vagy magam sem tudom már
mit tegyek ellened-érted félek magamtól tőled.
2013. február 17-18.

---

Féltüdőnyi széllel

Pár cseppnyi méreg hófehér
az arctól egyenesen a szívig
hajnalok hátán ébredés
estek fénylő romjain
már megint szerelem.

Szürkülő vitorla féltüdőnyi széllel
ez lett belőlem ahogy remegő erdőket
szórok lassan forgó hegyek hátára
semmiről szóló hangok feszítik a torkot
kutyák bordái között napfelkelték kávék mosolyok.

Félholtan hullámzó kádakban hanyatt
néhány csepp vér és elindul lassan az idő
percek ragadnak a tarkóra szem lezárva
és fényesen sikoltó házfalak
kérdik merre jársz.

Most hogy kulcsra zárt arccal
egy szobában fekszem felemel
átsiklik a szemhéjakon hangokat
gyújt a fülben megmosdat megágyaz
megöl már megint szerelem

Újra egy lassú ébredés
háttal a falnak húst tépő tv-k mosolyán
táncol át a vágy hogy megérints
öltöztess fel abba ami én vagyok
és levetett szárnyakon északra vigyél innen.

Azok a jól megfontolt néma dolgok
ahogy átzuhannak a szív mögött
már megint szerelem és
itt ülök fenn nézd ezt az átkozott felhőt
távoli kénsárga tengert látok a bőröd helyén.
2013-02-14

---

Párizs Texas

Szóval emlékszem az érzésre
Lassan merülő erdőkké
váltak emlékeimben
a mozdulatai kékben aranyló
bőr mint a hajnal első sóhaja.

A lenyugvó buszok között rejtőző
utcák őrzik még lépteit lassuló
dobokként és a fák alatt
más nem mozdul csak estté
forduló délutánom áll az ajtó előtt.

Szerelem szagú párnákon jött
beton acél és némi hulladék
között a városból kifelé
dőlő házak még intettek
felé mielőtt liftbe szállt.

Valami nyugalomból zaklatott tv
műsorokból feszített tavon fekszem
és autókat hallok Párizs Texas
magam sem tudom már
párnám sarka az ég takaróm övé.

Szóval szerelem és a bőr alatti
tájban ott a réseken túl sétál
mezítláb sarka fáj hangját
hallom túl a szíven az ágyékig
teák tükrében az arca gyönyörű és…
2013-02-06

---

Esőcseppek a párkányon

Hajnaltól égig nyúló mosoly
a lány párába öltözve fekszik
esőcseppek kopognak a párkányon
a kép a falra vetül belülről
mossa a repedéseket balról.

Bennem szerelem lánctalpak
taposnak hosszú szombat délután
hátára és aranyló kezekkel
mászom ki önmagam árkai közt
a szeméből kúszó érthetetlen fény felé.

Mozdulatlanná vált minden
kívül a város valami tegnap
megfeneklett halk hajó
horgonyán ülnek sorban
a vágyak ölükben érintés lepedőkkel.

Esőcseppek a párkányon
a lány bőre selyem erdőként
terül el a végtelen felé
bennem szerelem párkányain
üldögélő lepkék sodorják arcává a kávéillatot.
2013-02-04

---

Orosz ladikban

a félelem folyóján
kikötők sorban
és megkérdik miből tanulsz
és annyira repít
és annyira tart
és annyira álmos
és annyira szép
és annyira jéggé kapar
és annyira igen
és annyira nem
és annyira nem érdekell.

és unom hogy folyton
a sarkamra lépsz
szóval hajózz el dél felé
néhány folyékony emlék
a skizoén bárban
tárd ki az ajtót hadd jöjjenek
befelé az álmok
kis parázs cipőkben
aztán elalszik sorban
megnyugszik minden
banánhéj lejtőkön az idő.

itt lakom én
egy gyűszűnyi város
hatalmas házzal
a tetőn gyógyító felhő hever
szóval nem tudom mi ez
de érzem hogy él
a kés szívében kés a szívben
ugorj a hátára ne várj soká
most már mindenki látta
aki ott volt aki nem
ahogy hátamra lépett feléledt a fény.
2013.01.27

---

Estétől hunyorgó

Kutyák szemében vonyítok
forgószél majmokkal hálok
éjszakai por imádni való
rothadó hús romantikám
holnapra húzd át ma semmi
hang semmi fény.

Tudod jó volna már egy olyan
igazi olyan fátyolfelhő ízű
hajnaltól repkedő
estétől hunyorgó kérdés
mosdatlan parányi és fájó
mert nem tudok mit kezdeni a válaszokkal.

Aztán ha megmosdatnál hmm
szárítkozás szeretkezés percnyi
ezer mérföld hossznyi meneteléssé
fajulna el valahol vacsora után
remegő poklom ajtaját csapkodja vágyam
kifacsart holdfény rongyok ablakom előtt.

Tom és Jerry-t néz a szív
a tv előtt hever nevet nevet
néha átsétál rajta egy álom
ilyenkor sikít de legalább
békén hagy nem engem
fojtogat tejüveg karmokkal.

Minden rendben-né festett
vasárnapban bújok el
nem nézlek hogy ne láss
kicsit félelem kicsit gyűlölet
önmagam tükrében úszol
a nyílt tenger felé belehalok ha visszanézel.

Szóval reggel van negyed tíz
ez a kávé utáni íz épp
szerelmet vall a bőröm alatt
sétáló lánynak két csont
közé ültél közel a bal vállhoz
tekergeted a sejtnyi rádiót és az a hang folyton…
2013.01.27

---

És halkan hajnallá vált át…

Ott bolyong a hús között
csontok dobolnak ferdén éles kanyar
kéj sikít a bőrben lehajló lámpák
megragad két lélegzet között
kivégez felhasít és mégis akarom.

Az a kurva tengerpart elaltatón
dagály mély szív csobban
kelő hold gyomrán vakon
kereslek kitartó álomtalan
éjek lobognak megannyi tükörhát repülés.

Valami forrót lapátolni verejtékező
habbal a homlokon hólyagos tenyérben
hajnal hasadt sebek nézd nézd
aztán takard be altasd lépcsőhasadt lábnyomom
pohárhéj italként kevés jéggel ölelj.

Megtörténhetetlenül vacogva ébredek
fogínyparázs égeti torkom itt jártál
nem tudtam nem tudtam aludni
utcákat fontam csak elhagyott várossá
tereket nem hagytam romokból mosolyom.

Összevarrt apránként rojtosan itt hagyott
megszámolt felhőkben aranyvert
lobogva vonyítják az ujjbegyek térdre
hullt tél nagykabátnyi falánk léptekkel
most majd más lesz és itt marad társamnak.

Fáradt és mosdatlan minden szó bennem
szerelem párkányáról nézem a várost
lassú papírlapok fogják karjaimat
éjnyi órák kopognak a falakon
és halkan hajnallá vált át…
2013.01.21

---

És aztán csak délre

Mentőben meghalva mentőövet fon
jajj ez az éjszaka itt a torkomra száradt
most mitől lesz boldog hús vitorla vászon
lehangolt zongorán rezeg a léc és otthagytad újra
a szélén te úszol hiába kértem repülj.

Göröngyös holdat tol szememre fehér kis póklábon
hangomból facsar ki citrom teát és ha véletlen felállnék
ne hagyj sétálni maradnom kell mert a szív még szirénál
gyémánt fél hajnalom pórázán lógva párnák a hóból árny(gy)ék
tarkómon zúgó édes kis pohár halál.

Teknősök nyála és ki tudja még mi fekszik kitárul
betakar megráz és becsenget arcomra vér
katapult kígyók egész fel az égig
marsbéli macskák szemében sétál a járdán
egészen szárnyamig fest mindent zöldre.

Kell még egy lejtő egy rohadt nagy hosszú
a dolgokat elengedni rajta és aztán csak délre
csak délre iránytűk parazsán izzó csontvázzal
táncolni bárokban bujkál és tudja megvárom
és a mólók legvégén virradat pezsgőspohár.

Gyomromban frissen sült álom roskad
Epyleps partjárol nézd még mennyi minden
maradt mit fel kell falni aztán eloltani sorban
cipők talpával reszelni kékre hogy holnap
se lásson meg senki míg fekszel mentőöv markú szélben.
2013.01.20.