2012.

EPYLEPS

 

Nézd mit tettél
Önmagam lövészárkaiban hason
csúszva mint mindig ha rettegés
folyik át a torkon hidegre rántja a vállat
a gerinc az altest felé tolul és semmitől
nem riadó fény tapos át a pupillákon jéggel.

Valami hűvösen forró és szürkület reszelővel
érdesre húzott puhára vágyom itt a néma
egyedüllét rugdalja az ajtót aranyló zölddel a szememben
hajigálom ki az ablakon /hatodik emelet/ ennek a még
meg sem történt télnek az összes emlékét állot krém szagú
galambok csapódnak az égnek alulról körözve.

A háztetőkön ültem enyhén jobbra dőlő léptek
emlékeivel a cipőmben az út hosszú volt
negyven évnyi zajjal sárral mézzel övezett
ELLENSÉGES TERÜLET dombor nyomott járda
csontot törőre gipszelt gúnyos kis nyarak
nyüszítő tehervonatok kutyák királynők.

Hát megérkeztem
mellkasig felhúzott térdekkel
önnnön nyelvemre hányva a szürke emészthetetlent
görcs lánctalpú vállakkal
feszítve másfél perc öntudatlanságomat
Orthopedyából Epylepsyába.
2012.12.09.

---

Válaszok ülnek a bőrödön

Aztán szürkülő beton felhőkön jött
Télre szorított vitorlák a kezében
És lehúzta mind a fényeket az ablakom előtt
Elmosta esővel az út mellett hagyott gyűrött szavaim
kivájta szememből a lassan merülő tájat.

Sosem halott dalok szólnak belőle
itt dübörög a kockásra vésett csendben
nem mozdítja el az órákat
csak a tv-ben vált néha fekete-fehérre
hallgatom mert a közel jár és hullámzik itt.

Fehér és kék bögrékből kortyolt kávé
ébreszt reggel a szembe sütő nap
átváltja zajjá éjszakám minden lélegzetét
megérinti a hajam cipőt húz rám
és kilök a barna ajtón át a világba.

Honnan jöttél mit hozol
már a kérdésekre sincs szükség
válaszok ülnek a bőrödön
ahogy hasonlóan idegen vagy
mint az arc a tükörben szerdánként.

Valami érthetően fényeset
és túl édes de forrót kell hogy
felemelj és megüss vele hogy
a kabátomon keresztül is fájjon
hogy tudjam hogy élsz.

Ott a mozdulatlan kanyarban száguldj
el mellettem kinyújtott kézzel
hajadban ezüst holdakat húzz
és remegjen a kéz feszüljön a hát
és ne nézz hátra ne nézz hátra többé.

Várok ahogy temetetlen bársony
kutakból ébredő szomjúság
csiszolja keményre a torkot
kidülledő szemekként égő neonok
hörögnek nevedből hangokat dühödten.

Megáll a hús a csont arrébb dől
a bőr verejték fóliában bújik meg
a függőhíd mozdulatok leszakadnak
mélykék tengerekről álmodom
közel vagy két mérföld és még..
2012.12.01

---

Ha vízbe lépsz

Aztán ha lehullnak a dolgok a bőrről
Az íz marad az esők ölelések helyén
Tudod lobognak az álmok az éj hegyén
Lassan felnyíló szemekben hajnal
Nyúlik el a meztelenség párnái közel.

Nézd utolsó szavaim még remegtetik
Az ablakba szorított tájat majd elnyúlik
A vágy árnyékába burkolózó test
Párnája Te lettél hosszú füstöt
Lehelnek cigaretták ha nem vagy velem.

Most megtalálsz ha napba nézel
Ha vízbe lépsz és hóesést álmodó
Nyarak völgyében hagyod ujjaid nyomát
Esőt kortyol bőrödről érintésem
Hajadba font kék erdők kívánják remegésed.

Most estre vált a ház előtt a város és
Fények ülnek az ablakokban teák
Gőzölnek bögrékben és szerelem
Üldögél bal vállamon néha zöld szemembe
Néz néha a hajamba túr italomban fürdik.

Ébredésed végén a film ölelésbe váltott
Párnám még suttogja neved éjfélig
Majd alvásba fordul minden ami
Téged akar gyönyörűm lettél
És szerelem varja éjjeli ruhám.
2012-05-24

---

Ajtók kilincs nélkül

Most a pohár széléről lehulló
utolsó percek ölik az éjfélt
messze az álom messze a reggel
kilép a tv-ből szájon csókol
és nem látom soha többé.

Talán fordíthatna még felém
néhány dolgot amit látnom kell
megérinthetné jéghegy köldököm
vagy kitárt szárnyait szememre
hajthatná északi szélben.

Nincs bennem semmi sem
a vágy helyén üszkös romok
a félelem helyén jégmezők végtelen
ajtók kilincs nélkül hanyagul dőlve a falnak
előnytelen fények karmolnak kékülő ablakokba.

Elmúlt ölelések pora remeg a bőrön
keserű nyál a szájban és csúszik a fejből
az ágyék felé valami üreges lomha fájdalom
utolsókat dübörög a kéj félig felhő félig hold
testű éjszakákra emlékszik minden mi itt marad.

Szerelem valami gyenge kis membrán
rezeg valami távoli ég és távoli föld között
színtelen mint a tegnapi eső cseppjei
és már nem …
tűzcsapokra boruló szomorú meztelen árnyak.

Jó volna valami kimondatlan holnapban
ébredni gyűrött párnák tenger sós lepedők
megmaradt túlcukrozott kávé kortyai
csúsznának le hidegen émelyegve
és tenyerembe szorított papírlapokat gyűr a szél
2012-03-24

---

Fullánk vagy kikötő

Aztán ott volt mélyen
bent a hajnali villogásban
a bőre alatt folyosók nyílnak
gyenge lámpák szemetelnek
rőt fényt és lépteim sava csontját gyújtja fel.

Ahogy szerelem tág pupillák
és önmaguktól világító neonok
forognak körbe elveszett
utakra lépő lábbal semmi sem marad
a kézben ölelés emlékét sajogja a váll.

Meztelen darázsként csíkos lepedőn
ölelkezve lettél a folyton falakra háttal
tapasztott árnyékok játszótársa
fullánk vagy kikötő senki sem emlékszik
csak a riadtan fodrozódó telefonok remegik hangodat.

Aztán ahogy ébredésem kusza aknamezőin
hasalva karjaim közt hűlt helyeddé fonnyadt
nappalok húzzák a bőrt tépik az ágyékot
ablakokra vetített egeket csorgatnak hátamra
beteggé szürkülök lassan mint a fenyők a ház előtt.

Semmi sincs már ami vörösre válthatná át
a szív propellerét az aprót a zsebben
a holdat a kirakat sarkában a bárban a számlát
és betonba mártott ablakokból szűrt
tv szellemek ledér függönyökbe csavarva néznek rám.

Mert még itt sétálsz bennem a bőr alatt meztelen
a belső tv-n látom ahogy esőket ringatsz
madarakat indítasz délre és ölelnél ölelnél
hosszú kávék és rövidre vágott sövények között
és érthetetlen hangon kiáltott neved ragad a nyálba.
2012-03-14

---

Ahol téged kellene látnom

Most mégis fénytelen dolgok
állnak a szem tükrében
szürkén fehéren elmosódva
alaktalanná folyva szinte szét
valami félig érzék félig emlék koktél.

Elmosódva képek sodródnak
kimondatlan szavak és halkan
suttogott társaik keringenek
körbe-körbe a szél habjain
és önmagukon dörömbölő ajtók.

A kifacsart vízcsapok néznek
szembe a száraz torokkal olyan
félelmetesen ragadós sárga a kép
és sosem tálalt ételek ízeitől
émelyeg mégis éhesen a gyomor.

Kimondatlan szerelemtől lángol
a város ölelések helyén nyújtózó
csuklós buszokra szállva ülnek a
hátamra délutánok sehová múló
órák tapadnak a tükörre.

Ahol téged kellene látnom meztelen
ahogy ledobva mindent sietsz hogy
megérints és hullámokban ringatva
ölelkezz velem verejték ízű bőr
tenyerek ajkakon leírhatatlan.

Most nézz rám ahogy itt ringatom
az ablakon megtörő napfényt
miközben a távoli hegyekbe
karmol tíz körmöm és érthetetlen
félig zihálásom ül a széken helyetted.

Folyókba rejtett kavicsok íze a szájban
karok közt simuló erdők lehelete
holdtalan éjek párnáin remegő kikötők
visszapillantó tükrökben meghaló hajnalok
aztán ha hátrafordulsz láthatod Szerelem.

És itt van bennem lélegzi levegőd ételként
falja a hangod hajad szálain hanyatt gurul
figyel jól szemedben ülő tájképeket szárít
délben a napon kint ahol a város véget ér
és sosem múló remegéssel fakaszt új esőt.
2012-02-24

---

Felhőit kaparnám

Aztán nemtörődöm
Csendek jönnek az
Est léptei mögött
Megfogva két kezem
Tágra nyílt szememből
Arcodra cseppenne
A vágytól remegő fény
Hajadban tél sóhaj rejtőzik
Bennem sorban nyíló
Szobák padlója suttogja
Lépéseid visszhangját
Félig párnába süppedt
Arcként néz szembe
Velem hiányod foszlott
Hús nyöszörgő réme.

A csapból hunyorgó
Vízcseppek ugrásai közt
Mozduló csendben mintha
Hangod suttogna nevemen
Szólít ahogy fák szólítják
A lehulló levelet utolsó
Érintéssel fülembe ragad
Hosszan hallgatom és
Hajnalig is kitart néha ha
Lehunyt szemmel tapintalak
Ki a bőr alatt a szív felé balról
Alszol bennem oldalt fordulva
Kezeid párnámat gyűrik
Talpad melegíti derekam
Karjaid pokróca ringat.

Fagy kaparta ablakokon
Ujjlenyomatod után
Kutatnak vágyódó
Tenyereim bőrödre zuhanó
Erdők zöldjét falnám fel
Könny marta szemhéjak
Felhőit kaparnám tíz körömmel
Az égről tüzeket gyújtanék
Téged éhező csontjaim alatt
Hogy égess újra és dobj meztelen
Testemre hajnalt vöröset kékben
Terjedőt megállíthatatlant fényeset
Aztán mosdass meg mielőtt átadnád
Lélegzetem maradékait az elalvás
Szigorú menetelésének vitorlám legyél.
2012-02-13

---

Patakká változva

Kövek zörögnek a szívben
A lábad nyomán és csend
Feszül csendnek ölelésed helyén
Órák kattognak felhők széléről
Lefelé esve a földre bennem vágy.

Fest ajtókat az ablakok helyére
Tárva mind és fényben ázik
Hogy ölelés ízű arccal megtalálj
Megérints kéz a bőrhöz archoz arc
És ne engedj hosszan tarts melegen.

Hiányozni tudsz nagyon mélyen
Falak repednek fogak koccannak
Össze ujjak görbülnek társtalan
Érintésre liftek álnak meg zománc
Sóhajjal hogy belépj és felnevess.

Szürkébe mártva minden itt
Ahogy érkezésedre vár a város
Minden utcaköve hullámzó
Patakká változva suttogja neved
Bársonyát az esti ég felé.

Szerelem bújik meg a feslő varrások
Között pulóverek alatt énekel
Halkan hangodon nekem csak nekem
Éjszakánként altat napközben megetet
Hajnalban arcomat mossa hóeséssel.

Szerelmem neonjai tükröket égetnek
A kéken remegő fény kifelé bámul
A városból hegyek széléig rohan
Majd vissza öledbe bújni keresi helyét újra
Hívlak hogy velem maradj hosszú napok tetején.
2012-02-12

---

Érints folyóként

Délután járja a havas utcákat
A vágy nem találja kezed nyomát
Járdaszegélyek szívják el a fényt
Kívülről tél simul a falakra
Belül a szív dübörög neved hangjain fekve.

Hiányzol ahogy kapuk alól hóesésbe
Bámul a szem és alakod sejti szélszabta
Fátylak és párák helyén hóba dőlő szelek
Markolják csendes lüktetéssel lábad nyomát
Hosszúvá nyúlik helyeden ez a szomorú nappal.

Kialvatlan órák peregnek szemeidből
Én szárnyakká fonnám a barna pillákat
Mert repülni vágyom erdők felett
Keresni úttalan dombokon minden ízedet
Ölelésedbe öltözni halkan eldobva minden ruhám.

Tenyeremben az arcoddal szemben forró kávé
Nyugalomba fordult percek ülnek a bárban
Hallgatják hangodat és megremeg a város
Ahogy a vágy a bőrbe hasít belülről mint
A holdtalan éjek cseppjei fentről ha alszom.

Ha újra eljössz hozz mosolyt ami megmosdat
Meggyógyítja a szív nélküled zörgő termeit
Kitágítja határtalanná téged ölelő karjaim
Meztelen fektess párnákra omlik szerelmem
Érints folyóként partot érő testtel várlak.

Éjszaka álmatlan takarók melegéből
Építelek fel lehunyt szemmel állok
Valami névtelen téren kezemben
Érintésed nyomai remegnek fel
Szerelem táncol a karcos párnák sarkán.
2012-02-07

---

Kölcsön kapott kabát

Kölcsön kapott kabát
Csak a föld ahol léptek
Szóródnak poros járdák
Hátán és néha esők
Jönnek a kesztyűt húzó égből.

Kölcsön kapott kabát
Az idő egyre előrébb tol
Arcom a holnap hátára
Tapad két kezem még
A tegnapba nyúlna hiába.

Kölcsön kapott kabát
Szerelem második bőröm
Második otthonom
Szememmé vált hogy lássalak
Karjaim közt ébredő tenger lettél.

Kölcsön kapott kabát
Néha fázom ébredés után
Alvás helyett gomblyukakba
Rejtőzve várom a reggelt
És fátyolkék felhőkre lépek.

Kölcsön kapott kabát
Télvég éjfélre váltott
Félárú fagyok a test körül
Halkuló mozikban khaki szín
Filmek arról hogy lélegzem.

Kölcsön kapott kabát
És a sorok ahogy szanaszét
Szórva hullnak papírok hátára
Megállókban elültetett szavak
Gerinctört buszokra bánat ül.

Kölcsön kapott kabát
Ennyi az élet ennyi a házakra
Festett délelőttök íze a szájban
Eltakart lepedőkre dől le minden
Mi volt csak szél kapar ablakot torkot.
2012-01-23

---

Félresöpri az utcazajt

Téli eső borzong a táj felett
Hangod még csapódik
Jobbról balra a csontok között
Érintésed a bőr alá fészkelte
Magát és most alszik nyugodtan.

Rólad álmodik a test és zajtalan
Hullámokat vet a táj az ablak előtt
Hiányod kikapcsolja a tv-t
Lehalkítja a rádiót leoltja a lámpákat.

Félresöpri az utcazajt a nélküledlét
Párája a vágy sóvár percei múlnak el
A falon kattogó órán lassan megkínozva
Szerelemtől lázas szívemet és mély
Lélegzetként tör belőlem elő: Szeretlek!

A tenyér emlékszik még bőröd arany
Érintésére még illatod is itt maradt
Halványan az ujjak között érzem
Szemeid fénye még homlokom mögött
Rejtve sétál át gondolataimon.

Majd ha újra mellettem ébredsz
Mondd ki a nevem halkan
Takarj be fonj át tested melegével
Én erőtlen vászonként borulok rád
Ölelj magadhoz a szégyenlős ajtók mögött.
2012-01-20

---

Újra és újra

Mezítláb a parton állsz
Mögötted tenger
Hajadban fények
Hatalmas hold alatt
Ölelkezel velem.

Fogyó hold alatt
Bőröd a takaróm
Hajad a párnám
És minden más
Távoli kép elúszik.

Semmit sem tévesztő
Érintésekben kavarj
Fel újra és újra
Gyönyörszél ízével
Ajkadon taníts meg úszni.

Álmodni rólad húz
Az ágy csend faragja
Halkabbra lélegzetem
Ködjét és hiányod húzza
Szorosabbra a takarót.

Utcák őrzik a lépteid
Ízét házfalak közt
Lángol fel néha tekinteted
Emléke átrepíti éjbe a hajnalt
Puha válladon hanyatt az idő.
2012-01-19

---

Erdőként alszol

Most hogy lehunyt szemmel
Nézlek mint sziklák a partot
Úgy szorít magához a vágy
És semmit sem hagy a szívben
A szél csak lépteid nyoma dobol.

Belül az ajtókat nyitod felém lépve
Én fényes ablakban ülve várom
Az érintést ami felnyitja szemem
Látom az arcod és a hangodtól
Telve dübörög a város.

Ha ölelni jöttél takarj be fázom
Ha beszélsz hozzám halk legyél
Mint a szerelem ami suttog rólad
És titokban csókot hint
Köldököd fölé hogy engem akarj.

Kevés a szavam ha rólad beszélek
És hatalmas tüzekkel ébredsz
Bennem hajnalonként és suttogó
Erdőként alszol el bennem esténként
Visszhang szólsz a szívben és mosolyogsz.

Fogd meg a kezem és vigyél
Magaddal messze a tájtól
A bánattól szürkülő testem
Mosdass meg hosszan majd
Fektess a párnákra meztelen.

Takarj be testmeleg selymeddel
Ölelj hogy remegjen érted a test
Arcodat érintve elveszni benned
És nem marad semmi semmi más
Majd hajnalig vigyázd az álmomat.
2012-01-06

---

Amíg alszol

Amíg alszol
A testbeszéd is halkul
Suttog a tél és széltelen
Utak topognak a városban
Persze csendesen kéken.

Csak a szív dübörög
Belül mintha eget
Szakíthatna szét
Két tenyérbe fogva
A tekinteted.

Álom ül a párnád
Szélén a lepedőt
Nézi ölelés emlékét
Mosolyogja és kitárja
Titokban egy percre az ablakot.

Bennem most felhők
Falják fel egymást
Tűz lobog csontjaimon át
A bőrbe lángol hogy
Érezzelek magamnak újra.

Mindent tudó sóhaj
Szakad ki belőlem
Ölelni vágyom újra
Lassú mozdulatok
Vitorlája a test.

Szél fújja borzongó
Bőrömet délután
Felejti az asztalon
A reggeli kávét
Szerelemet rejt a kabát.

Hangodtól lassuló
Telefonok pora
Csípi a szemet gyengén
Bejárom a várost északról
Délre itt vagy bennem.
2012-01-05