2010.

Ami letépi minden ruhám

 

Aztán ha láttad volna
Ahogy lángoló léptekkel
Égett hús szagúan ( brrr..)
Menekült a test a hirtelen
Rátörő vágyak elől
Feladva mindent mi földhöz köti…

Én néma emlékekért ülök a lépcsőkön
Elmúlt nyarak homokja cipőmben
Lapul még néhány szerelem íze
Savként még marja ( belülről ) a bőröm
Arcomon már télváró borosta reszel.

Már hitetlen vagyok a szóra
A pillanat amit hiszek még
Ami letépi minden ruhám
Hogy szíven szúrhasson pontosan
Szem lehunyva lélegzet elakad te is ismered.

Csak a hangok maradtak
Szeszélyek szavak és zenék
A többi más mind elmúló
Borzongva hajnalban eltűnő
Ahogy a vonatra váró fák a peronon.

Itt ülsz valahol szemben
Kabátban kávéval a kézben nézed
A várost ahogy összébb sötétül
A fények alatt és ködre váltja a hegyeket
Harangszót gurít a koraest elé.

Szóval elmondanám hogy élek még
Néha egy ölelés néha egy ital
A depresszió sekélyre koptatott
Folyosóin botladozva néha
Elakadó hangon ordítalak magamnak.

Hogy altass vagy ébressz
Vagy vágj falhoz valamit ami
Remekül csattan fényesen törik
Lehunyt szemmel nyitott ajtóval várj
Most ott állsz az ablakban kabátban kávéval nézelődsz.
2010-11-18

---

Kabátba bujtatott

Senki sem látta ahogy
Földet érsz az álmok
Hátáról az unalom tetején
Hullámzó dombokra
Épp a kertek mögött.

Köhögő felhők tartották
Vissza még ezüst és kékbe
Öltözött cseppjeiket
De hasuk alatt már éhesen
Morgott a vihar.

Valami újra elmúló
Sáros utcákba beleső
Hangulatot hoz az est
Lámpák függönyök
Hűlő falak járnak körbe.

Most már a gyomorig
Jutott a nyár az izzadt
Órák lassan fojtják meg
A mozdulatra készülő
Végtagokat délutánonként.

Jó volna végre a szürke
Fák alatti hűvösben állni
Kabátba bujtatott melankóliát
Kortyolni az üvegből
Vándormadarakat lesni az égen.

Puffadt nyár tolong a sovány
Tél és a langyosan kézen fogó
Ősz helyén és lassan megrágva
Az órák napok hetek sorát
Egyenként megfojt mindent.

Senki sem hallotta ahogy
földet érsz mert valami mindig
szól hogy megízlelhesd a csendet
a házakon túli kerteket járva félig
telt vödrökből borítok hajnalt eléd.
2010-08-12

---

Befalja a még langyos Hotdog-ot

Tudom itt van valahol…
Már majdnem
Szinte már érzem
A torkomon a nevét
És mégis ismeretlen marad.

Tudom hogy ő az…
Akinek a hangja ott
Hullámzik a lerakott
Telefonok megszakított
Vonalak mélyén.

Aki a kikapcsolt
Tévében sétál
A parton a film után
Befalja a még langyos
Hotdog-ot lába a vízben.

Aki a megfeneklett rádiók
Hangjait köpködi a csillagok
Felé miközben alszom
Kitárt karokkal járja az éjt
Míg én takarókban lobogva álmodom.

Ott sétál az ablakon túl
Hegyekre öntött erdőkben jár
Fénytől zörgő hajnali vonatok
Mellett osonva gyűjt valami
Szürkét kéket a töltés köveiből.

Háttérzajokon úszik műholdakról
Senkit sem érdeklő műsorokon
Utazva videó megosztó portálak
Felé aztán észrevétlen fekszik
Hanyatt újraírható dvd-k bőrére.

Néha lejjebb húzza a holdat
Hogy nyugtalan álmok
Repedésein át sétálhasson a szívben
Belülről érinti meg a bőrt
Szívdobogásra lépve szárítja a torkot.

Most épp a télre váró
Kabátom ujjában szuszog
Néha megroppantja a szekrényt
A felismerhetetlenségig hasonlít rám
Olyan mint én… Idegen
2010-07-09

---

A tv-ben már este van

Lángolva hagyod el a várost
Vértől dübörgő erek a bőr alatti
Csont feletti tájban
Tudod ott bent
Ahol a puhaságban szív dobog.

Fáradt szemekkel hintázom
Plafon és alagsor között
Karjaim utánad kutatnak
Ölelést vágyó keserű íz
A szájban megint egy szerda.

A tv-ben már este van
A szobában forróság unalom
Az ablakon túl a nyár
Én már őszi avarra hajtott fejjel
Nézném az óriás fákat.

Néha tengerrel álmodom
Szomjasan ébredek
Hosszú esőkkel fordulok
Délre és várom a város
Szélén hogy ki tart velem.

Megérint az a pillanat
Ahogy a szemekbe
Fullad a látóhatár
Kitárt ajtókon tör be a fény
Madarak szárnyán múlik az idő.

De most már jobb hogy
Kutakat fúrok a szélbe
Csobogják fel hangodat
Öntözzenek ahogy álmatlan
Utakon hanyatt fekve eljön az éj.
2010-07-14

---

Télutó borzong

Aztán ha hallod néha a hangom
legalább tudod hogy még élek
A hátam mögött egy város
A szemem előtt egy film
Hangok nélküli táj.

Most épp eső hull
Olyan bátortalan szürke
Közelít a kékhez
De sohasem éri el
Gyengéden haldokló holdfény.

Kisebbre húzva az ablakot
Lilás kékes hajnal ébred
Bal vállamon előrébb lép
És semmit sem szólva
hajtja a takarót főzi a kávét.

Aztán lépcsőház léptek
Buszokon hűtött szerelem
Int az ablaktörlőkről
dél felé hív valami belül
És mégis nyugatra tartok.

Télutó borzong bőrömön
A széltől remegő erdők
Lehelletét sóhajtom
Aztán lehalkítom a külvilágot
A képzelt folyót nézem.

Kavicsokat dobok a vízbe
Hullámként futok fejjel
A partnak hogy engedj be
Vagy engedj ki vagy
Érints meg szerelem ízzel.

Kimondatlan nevem
Pufog a falakról
A test még mozdul
A szív még dobog
közben csend csend van.
2010-03-17