2009.

Esténként kóstolnád

 

És ott van az arcodon
Hogy megvársz ha későn
Ébredve korán lépnék
Be az ajtón kezemben
Tartva a milliónyi dolgot.

Ami semmit mondóan ül
A vállon a hajban tekergőzve
Néz ki a fénybe és várja a hangot
Hogy megszólalj megremegj
Megölj vagy lebegtess széllel.

Ott volt minden a hajnalba
Burkolt kabátok alatt
Kapuk előtt lézengve
Mosolygott és ismerte
Az arcod látta hogy élsz.

Fordított lábakkal lép
Áttetsző pocsolyák
Köldökén alszik
Elárulható titkok
Köveit rakja a zsebedbe.

Félnél tőle délután
Esténként kóstolnád
A húsát a tv előtt
Itallal keverve a vérét
Éjszakánként mindegy már.

Hol volt mikor nem voltál
Rohant át a csontok felett
Míg újra járni tanultál
Gipszbe mártott izmok
Húzták a gerincet simán.

Azok a kicsi felhők
A szem mögött
Szántják a földet
A kimondott szavak után
Tenyérbe ejtett kövek íze.

Most jobb hogy itt
És jobb hogy ott
Hogy mindenhol hallom
A hangod mert nincs más
Csendbe borítva nézlek.
2009-08-04

---

Szárnycsapás felülről

Furcsán kék éjszaka
Lett a gesztenyehéj szín
Est után néma fák néma hold alatt
Néma város a falon túl
Álomjárta szobákban lélegzet.

Valami puhára hulló tárgyként
Gurulsz tovább bennem
Az ereken túli tájban
Ahol a szív és a halál rejtőzik
Tenyered néha húst ér.

Jó hogy itt jársz nézlek
A tv-ben ruhád rövid
Hangod csak monoton
Szárnycsapás felülről
Szól ahonnan esőként jöttél.

Szerelem marta prédája
Lettem a múló időnek
Őszülő papírokra
Szórom apránként semmimet
Vágyhalom dombok mögött.

Téged villogó ismeretlen
Lények csapkodják
Az ajtókat éjszakánként
A szemek lehunyva
Az álom erőtlen apály.

Függönyök mögé rejtőzve
Takarókba simítva
Ablakszemekkel figyelve rád
Meztelen lábnyomod párájában állva
Nézlek…
2009-07-08