2008.

Puritán kikötő

 

Lehetnék önmagam árnyéka
Árnyéka vagyok önmagamnak csupán

Mi ez a szív a fogaim között
Ami a nevem dobogja szüntelen
Mi ez a furcsa fény a szemben
Mikor halottak már a lámpák.

Távoli tengerpart
Puritán kikötő
Te térdig állsz a vízben
Én lassan megőrülök itt.

Ölelésedért izzó nappalok
Hason alvó meztelen éjjelek
Kötnek hozzád mint neon
Kígyók az esti járdához.

És távol vagy
Érintést ígért a szél
Meztelen vállad
Rajzolta arcomra a hold.

Veled lehetne lépnem
Ma is de messze futó
Órák lihegnek csak
A képről arcod helyén.

Alkonyatkor várlak újra
Érintsd meg arcom ha valamit
Hoztál nekem titokban
Vetkőzd le vöröslő napfény ruhád.
2008-08-22

---

Könnyű ízt ha látnak

Szerelmes kavicsokat ölel magába a folyó
Selymük a víz vágyuk lángja a hold
A fény ezüst akár a te fényed
Mellyel rám nézel esténként
Karjaidban az inak a bőr alatt
Ölelni mozdulnának.

Ön magam nézem a szemedben
Három kép három mérföld
Ez vagy nekem ölelve altatón
Eljöttél hogy lássalak
Legbelső szobák titkai lépteid
Halk lélegzet gyönyör a fény.

Suttogó padlók imádják
Meztelen talpaid hűvösét
Kádak hajlanak összébb
A szépségtől titokban
Tükrök sercegnek
Könnyű ízt ha látnak téged.

Maradnod kell míg karcos
Idő húzza arcomon ráncait
Köldöködből kelő nap
Ébreszt hajnalt hullámzó ablakokban
Ujjaidról hulló eső öntözi kék földemet
Arany méz cseppen ajkadról ha kimondod nevem.
2008-08-19

---

Hirtelen ébredő

A hajnal még távoli busz
Megrekedt valahol a hegyeken túl
Az éj elterül a láthatárig
Magába fogadva mindent
Az álomfilmből miben képek forognak:
1
Az út mellett ülsz a kertek mögött
Hajadban gyűlnek a fények
Mint apró bogarak zümmögik nevem
Szemeid verejtékcseppként
Tükrözik arcomat belülről kifelé.
2
Fakó lapok a földön szerteszét
Rajtuk rólad írt sorok haladnak
Balról jobbra hanyag írással
Olvasol kiragadva néhány szót
Hangodat hallva ülve alszom el.
3
Lassan földre hulló ruhákból lépsz ki
Meztelen vagy már csak a mosolyod
Öltöztet szemembe nézve várod
Hogy megérintsem az apró méz
Cseppeket bőrödön mielőtt elalszol.
4
A kávé lassan szürcsöli a perceket
Lassan indulnod kell még ülve maradsz
Egy pillanatra lehunyod szemed
Engem nézel ahogy állok előtted
Vágyremegő ujjakkal rajzollak a falra.

A hajnal még távoli busz
Hirtelen ébredő tekintetek
Kutatnak utánad a hold alatti
Táj közepén ahol furcsán
Hosszúra nyúlt órák múlnak el.
2008-08-18

---

Lebegsz a szájban

Ne is kutasd
Ez egy másik hely
Nélküledvilág
Másképp járó idő
Más a fény az ablakon.

Dalok marják belülről
A rádiót arctalan
Tv-k suttognak
Meztelen hegyekről
Látlak dombok között.

Kihulló fogakként
Zörögnek az órák
A föld felé fordított
Tenyérrel keresik
Meztelen talpad nyomait.

Eső utáni lélegzetként
Lebegsz a szájban
Érzem az ízed
Vállad mögötti
Naplemente arcomon.

Lejjebb hajtom a fényt
Kékekbe rejtve
Vöröslően égető
Szemeid monoton
Csobogását hallgatom.

Aztán lassan indulok
Földkörül bolyongó
Combjaidra hajtott
Karral a part felé
Dagálykor ér véget az álom…
2008-08-14

---

És te ott hullámzol

Földre hajtott fák
Koronái közt
Fátyolként gyűrt
Tekergő holdfény
Éjszaka van.
Erőtlen a hang
Gyáván szuszogó
Vadon a város
Senki földje utcák
Tekergő bitumen kígyók.

Ha szerelemmé lennél
Mi történne a városban
Bejárnád mind a termeket
A bőr alatt virágot
Festve vörössel a falra.
A vénák között
Lehajtva fejed leülnél néha
Ölelve tartanád a hangot
A szívben ami forog körbe
Semmit sem árulva el.

A bőrön az érintés helyén
Ott az illat amit hoztál
Vagy amit álmodtam
Ébren mint a ragadozók
Hústalan hétfők alkonyata.
Amit éjbe fojtva
Találtak az út mentén
Most minden felragyog
Egy pillanatra fényre váltanak
A dolgok lentről felfelé.

Rohanj az ízzel a szívben
Mintha én repülnék
Szárnytalan nézlek
Felhők alól kíváncsi
Tekintetem érted ég.
Kívül a szoba
Belül a tenger
És te ott hullámzol
Meztelen szépen
Kitárt karjaid apályt érintenek.

Énekelsz mintha
Hozzám szólnál
Ezüst homlokomon
Dal remeg visszhangba
Tekerve egyre halkul.
Földre hajtott fák
A szívben ami forog körbe
Vagy amit álmodtam
Hústalan hétfők alkonyata
Egy pillanatra fényre váltanak
2008-08-12

---

Hangos a tekintet

A húsról leszokva
Megőrülve a csonttól
Bátor hangok dübögnek
Az ablakon át támadnak
Engem hogy érezzek.

Hold facsarta éjcseppekről
Álmodom ahogy bőrödön
Tengert játszanak
Ha útra kelnék
Te leszel végül szép hajóm.

Bőrömön hajad szelével
Tartalak magasba
Néma test a néma fényben
Az ezerszer megunt város
Megvakult én látlak csak téged.

Meztelen vagy mint az arcomon
Áthúzó madárrajok lélegzete
Örökké hullámzó vágytól
Hangos a tekintet ha látlak.

Gyönyörűbb vagy mindennél
Ízekről álmodó éhséggel
Gondolok rád kibomlott
Kötelek sóhaja a földön
Valami csillog a szemben..
2008-06-06

---

Kevés fénnyel

A tegnapról szól minden
Ott lebeg fátyolként mögötted is
Ott állt meg az éj annál a képnél
Ahol a Királynő leoldja bokájáról
Az aranyba futtatott kötelet.

A szemedben úszom
Kevés fénnyel a fejem felett
Kevés itallal a poharamban
Meztelen bőröd remeg hangomtól
Tizenhárom mérföldre a tenger.

Kinyíló ajtók borítják fénybe
A hallgatag város utcáit
Ez még nem a hajnal
Ez a perc íze amikor megjöttél
Hold alatti párnák fordulnak hasra.

Ott állt meg az álom azon a parton
Én vagyok a felhő mi takarja bőrödet
Az órák sietnek a halk szobákban
Szemedben úszom…
2008.06.04.

---

Járdákra öntve

Hajnal van
A nap
Rossz színész
lpirul az ég szélén
Járdákra öntve hiú színét.

Bezárt ajtókat simogat
A gyenge szél
Megjajduló falak mellett
Lapulnak az elmúlt éj
Íztelen bogarai némán.

Fáradt hátakon ül a szenvedély
Járja az utakat körbe körbe
Mintha nem unná még a várost
Ami megállít ha indulsz
Megöl ha maradsz.

Talán jobb volna
Ha így maradna minden
Te rejtve állnál valahol
Én ébren ülnék a megmaradt
Holdfény alatt gondolva rád.

Ahogy lassú függönyként
Hullnak le a megmaradt dolgok
Szomorú szavakba csomagolva
Puffadt felhők jönnek fel az ócska égre
Szüntelen kopogva szavaid.

Előjöhetnék érted
Vágytól károgó szürke szárnyakon
Szerelem feslett bőrömön látnád
A mérföld hosszú rajzokat szemedről
Maradok a járdán ülve egyedül.
2008-04-14

---

Ha itt lennél engedném sírni a kutyákat

Megmozdul a fény
Valahol a keleti ég alján
Nyugtalan álmok
Suttogva mennek el
A pupillákról dél felé.

Megérintett kezek
Tartják ébren még
Az égre firkált csillagokat
Porszerű hold lebeg fentről
Egészen a mélykék ablakokig.

A bőr alatt közel a szívhez
A szerelem besétál
Az erek közti térbe
Vöröset szór mindenhová
Aztán a vágytól suttogó kövekhez ér.

Folyókból merített sekély
Fájdalom trappol a járdákon
Ajtókat nyit arcokat elevenít fel
Megrázza a látóhatárt
Néma erdők bozontos halmai távol.

Ha itt lennél engedném sírni a kutyákat
Nézném a nap csontjain lógó
Felhőket ahogy havat hánynak a föld felé
Repülne hangod mint lombtalan fák
Gyűrött vállú madarai a vonatok felett.
2008-03-25

---

Lebegő ajtók

Itt maradt dolgok
Remegnek a levegőben
Itt hagyott illatodtól
Mozdul a szél
Túl az ablakon.

Hányféle hangon
Szólsz a fejben
Míg újra eljön az est
Előhúzza bársonyát
A szekrény mögül.

Megágyaz fehér fényből
Kikapcsolja a tévét
Egy teát neked egyet nekem
Aztán álomba bogozza karjaid
Hogy felhőkön átjutó ízed kortyoljam.

Ébredésem hűvös pára
Mintha egymagam állnék
Az erdőszéli fák között
Tenyeremben kéreg érintése
Arcomra levelek hullnak.

Most már jobb
Hogy megáll az idő
Két lélegzetvétel között
Helyet hagyva pár lépésnek
Sétálsz át bennem mintha jönnél.

Üres termek várnak rád
A bőr alatt az erek közti térben
Lebegő ajtók nyílnak hangodtól
Megfogva a kezedből hulló esőt
Összegyűjtve szememben a cseppeket.

Itt maradt dolgok
Szerelem hajtott szelek alatt
Remegnek halkan látni téged
Megérintve bőröd arany tájait
Állok az úton 23 méterre a várostól.
2008-03-03

---

Háttal a háznak II.

Kicsavart éjek
Néhány csepp még lehull
Visszatérő álmok hangok
Felmeredő erdők suttogó
Fák közé szorítva
Bezárt a város.

Messze vagy te is
Távoli a kéz
Ölsz és ölelsz mindegy már
Fordítva kötött huzalok
Tartják fenn a holdat
Hogy fájjon a fény is.

Sosem tudtam
Hol ér véget a város
Honnan kezdődik a bőröd
Léptek kifelé
Vagy érintés a hámon
Mindegy már.

Összeszorított tenyérből
Fejemre folyik múló méze
A szerelemnek nézd az arcom
Árnyékokkal ölelkező zöld szem
Néz vissza rád néma percek
Maroknyi por maroknyi lélekkel.
2008-02-07

---

Háttal a háznak

Tisztán fodrozódsz
Hajnal alszik minden árnyamon
Redőnyök csíkjai között
Fény kerül elő
Ajtókon át haladó
Hangok fúrják a testet.
Apró léptek minimum adagok
Félek a zajtól…
2008-02-06

---

Távolról

Elhallgatnak a felhők
Kihullnak az arcok az ablakokból
Megremegő kezek érintik a holdat
Csobbanó csapok rágják a csendet
Árnyak csúszkálnak tükrök szélén
Poroltó fények ölelnek vágytalan mézzel
Száraz cseppekben múló idők párája
Az átfutó lélegzetek nyomai a hátamon
Papírra gyűrt szavakból épült városok
Ülnek a járdákon a szélbe tekert hangok
Neonbarázdált szerelmek búgnak felettem
Távolról zenélsz hegyek hasán szíved.
2008-01-30

---

Eső festi ezüsté

Kilúgozott folyók
Arany partok között
Megnémult vadon a táj
Kimondatlan szavaktól remeg a levegő
Ez már a holnap kedves.

Mennyi kép forog bent
Az álomnyomott pupillákban
Hány világ és hány vége
Érthetetlen lények a vágy
Kertjein át sétálnak tovább a szívig.

Szemekben látott szemek
Motyogják hűvös nevem
Északi lélegzet mar délsóhajba
Elékésett repülők morogják
Fent hogy éjszaka van én ébren.

Buborék héjába vésett szerelem
Átcsúszó tetők alatt állva
Téli eső festi ezüsté az utcát
Fagypont körüli mozikban
Játszott filmként látlak.

Fehérre meszelt sarkokból
Folynak szét a percek az órák
Megannyi hullámként
Megtörnek mind az ablakon
Búcsúzóul arrébb lökik a mutatót.
2008. január 18.

---

A pupillák mögött

Ahogy végtelen lassan
lehull a táj fentről
a szürke ráncos arcú
ablakok elé
mozdulat hosszan tartó
amíg szavak esnek a szájból
a porba névtelen haraggal
megtizedelt vágytól nehéz
a szív arcodon nyugvó napok
vöröse ég a szemben
megroppantja a gerincet.

Feltépi a bőrt (szerelem)
és nem tudható utakon lép felém
álmokon élő nappalok között
hajózva ölelés nélküli tengereken
két lélegzet között a szív a fénybe mar
arcokat húz át a pupillák mögött
emlék látkép térkép mind lehet
és mégis mindenki tudja te vagy
folyókban rothadó kövek násza hangom
serceg az ócska bakelit ég alatt
karcos csillagok köhögnek éjfélt.

Földhöz vágott telefonokban
búgsz hogy álmatlanná tedd az éjt
itt zihálsz a kopott cipőkben
lépésről-lépésre a város nem hall
megemeled a tetőket
hogy késleltesd a hajnalt
vérszívó csillagokat
kaparsz el az engem ölelő éj testén
a lámpák fényével játszod nevem
és kígyók selyem bőreként szeretlek…
2008.01.14.