2007.

Keresve a szív helyét

 

Vízcsap peremén
Remegő gömbbe zárva
Az arc nézi a hajnalba
Fojtott ködhátán üldögélő
Várost szavak nélkül becézve a Holdat.

Gyíkbőr elhagyott álmok peregnek
Ezüstnyikorgással az ébredés határán
Szemekben merülő hegyek
Napfényre váró keleti percek
Suttognak át a fejem felett.

Merre jársz merre jársz
Mozdulatlan szürke
Égköpeny takarja a hátam
Hajamban út íze
Lépteim neved dobogják.

Bitumen láztól hajtott lábak
Kezekben ezernyi emlék
Szavaktól nehéz lapok
Összehajtva szépen egymáson
Ennyi a tegnap ennyi a hétfő.

Telefon barázdákon sercegő hangok
Ahogy lebegnek fültől fülig
Keresve a szív helyét önmaguk mélyén
Megfogva két kezed forró nyomait
A falakon túl öltözöl át újra.

Erről a kékről álmodtál
Ami most vörösen izzik a szemedben
Semmit mondóan pufogó percek
Zuhannak el a helyeden
Északról délre vált a fény.
2007-12-15

---

A test halk bazár

A házak között
Meghúzódó vonalak
Halk erekként
Dübörgik véremet.

Láthatatlan étel
Íztelen szakadék
Forgácsokra szakadt
Megfeneklett
Dél-óceáni mozdulat vagy.

Elveszett dolgokba
Botlik a hóesés
Integetnek telihold
Percek mert éjszaka van
És sosem látlak többé.

Színtelen filmeken
Járod meztelen
A fák árnyékán át
Csattogó léptekkel
Az idő fogyatkozó útjait.

Hajnaltól délig
Emlékszik nevedre a táj
Aztán elsuttogott hangok
Oltják ki mindenből
Félig csilingelő emlékedet.

Párától nyögő poharak
Áttelelő karmok
A bőrt tépve
Emlékeznek rád
És sosem látlak többé.
2007-11-27

---

TV-k apálykor

A táguló pupillákon
alva jár még az álom
Az első kávé cseppjei
kisétálnak az ablakon…

Ezüst kígyók
arany tálból
zabálják fel az életem
mégsem működő
erőtlen órák pora felfelé.

Lassan forognak TV-k
megannyi film
mind téli tájban remeg
felhajtott szárnyú
létrákon fel az égig.

Látom ahogy a város
összezárja bimbóit
lépteid mögött
Szép vagy Idegen
Hangtalan hajók merülése.

Süllyedő hangokon
megáradt szájakon át
sétálsz nyomomban
ujjaim nyomát kutatva
megérinted a házakat.

Üvegtalpakon csörömpöl
az ölelések ízét húzza fel
ruhájaként mert meztelen
aztán megáll a sarkon túl
szerelem festett hajjal vár.

…A táguló pupillákon
alva jár még az álom
Az első kávé cseppjei
kisétálnak az ablakon…
2007.10.15.

---

Tág pupillákkal

Fényt ölelő árnyak lépnek a küszöbön át
Ahogy az éj lassan elfoglalja arcod helyét
Mennyi bánat fűz hozzád menyi út
A léptek zaja még hangodon belőlem szól
És nem hallja senki más csak a hold.

Idegen álmokkal teli az éjszaka
Dübörögnek a csendbe öltözött percek
Megérintett felhőkbe zárva remegnek
A testek és visszhangtalan sóhajok
Borítják el lassan a tájat arcod helyén.

Ölelés ízű hajnalok keresik hajad szálai
Között a szerelmemet lassan felkelő napba
Öltöznek meztelen dombjaid
Suttogó idő cseppen az ablakra
Felébresztené vágyam de egyedül vagyok.

Aztán az elsőként felnyíló szemek
Tág pupillákkal keresnek téged
Távoli vagy érinthetetlen
Hídnélküli partok magányfolyóm
A deltavidék felé viszi emlékedet.

Elfogynak a sorok előttem ajtó
Mögöttem ablakok forognak
Melyekben meztelen állsz
Senki szerelmévé változott arcom
Fakó hegyek között izzik a szívem.
2007.07.11. 22:57

---

Ott fenn nyitott ablak

Te lettél legszebb dalom
Valahogy átúszik a fény
Láttam a hajnalt arcodon
Remegtem érted Nővérke.

A szerelem a legmagányosabb érzés
A világ elhagyta szívem és elrepült
Lehetnék a minden gyermeke válladon
Kivérző buszok sodornak lassú füsté.

Gyere vissza add arcod nekem
Vértelen hajnal ült ránk
A végtelen éj végén láttalak még
Képek maradtak hangok utolsó kövei.

Szétgurult gyógyszerek között
Hasalva karmolom a padlót
Beteg vagyok Nővérke
Északi láz éget felkelő hold vakít.

Sosem fogsz szeretni
De ölelsz hogy altasd könnyeim
Mondanom kellene valamit
Mégis hangtalan akarlak újra.

Árnyakon csámcsog az éj
Hallgatom mert aludnom
Már nem segít a szívemen
Álmaimban is meztelen énekelsz.

Nem hallom dalod
Csak szavakat olvasok szádról
Nem ismerem fel köztük nevem
Északi láz vakítja tekintetem
Nem ismerem fel szemedben önmagam.

Szeretlek hontalan szív elfekvő
Utakon alatta por felette felhők
Hátrébb állt a világ
Várva a percet hogy közelebb lépsz.

Halk vonyítással ül belém az idő
Üvölt a hús át a bőrön fájnak a csontok
Megrémült csillagokkal hálok szüntelen
Fáj a torok csókjaid fénye új ruhám.

Te lettél legszebb dalom
Valahogy átúszik a fény
Fuldokló perceket nyomok a víz alá
Vörös hajók kutatnak utánad véremben.
2007-06-25

---

Ölelés helyett
(mozdulat)

Sosem láttál még
Mégis érzed hogy
Álmok hátán térdepelve
Szobádban termek
Reggel még ott van
Ébredő szemeiden
Ujjaim nyoma
Kígyóagyar elefántméreg
Fények hatalmasra nőtt
Dombjai állnak árnyakon
Végig sétál arcodon a hold
Vágytól kavargó lehelet
El árasztja a tetőket
Kilép az éji városból
Elindul a meredek test szélén
Lassan alább hajtva a bőr
Selymét miközben alszol…
2007-06-20

---

Hátul a buszon

Vigyázz magadra Nővér
Kirúgtak engem a hámból
Most meztelen fekszem
Arcomon esők járnak
Bánatcseppek húznak,
Át a bőrtelen húson délre.

Telefonokon taposó hangok
Hallgatom hallgatom igen
Tégedárnyék hozzámfénnyel
Ezüst hajó vékony párnámon
Ölelésszájakon kimondva neved
Távoli kortyokban szomjazom.

Össze-vissza futkosó percekben
Napok kelnek holdak fogynak
Rendetlen hullámzó kezek a szélben
Gyere és rakj rendet kívül az ajtón
Aztán rakj rendet a szívtermen belül
Ölelj és maradj itt reggelig végtelen.

Vigyázz magadra Nővér
Szerelmem táncol északi lázban
Megtörve mind a fények meztelen hátadon
Kilépve félig az ablakon a vágy
A bőr tájai dobolnak ujjaim alatt
Halkul az est lejjebb zuhanó tévék hiányzol.
2007.06.07.

---

Ugorj belém fentről

Elaludt a hold a hegytetőn
Maradna még de fél nincs idő
Óvatos kezekkel a hajnal
Összehajtja az éjt a szekrénybe
Nappalt vág ki az ablakra hogy láss.

Megrágva az idő múlok vele én is
Egyre öregebbek a csecsemők
Egyre ifjabbak a vének
Haladni kell így fejjel lefelé
Előrébb tolva a kattogó perceket.

Körülnézek ez lehet a szerelem
Angyal rágta kövek szitálva
Át a szív alagútjain északról-délre
Mosolygok mégis elfoglalva sorban
Minden ülőhelyet a város szélén.

Nem maradt túl sok de valami még
Húzza a hajam rágja a körmöm
Tépi a számat bőrömet szántja
Aztán kicsomagol szalag a nyakamon
Feltesz a polcra száradt emléki közé.

Hangokat hánynak az éjjeli vonatok
Karjaim közt a páfrány halál dobol
Mosolygok mégis tudom a neved
Elbaltázott téli álmok olvadása
Vetkőzz le párnám tengerszem pillája.

Neongyönyör zihál tarkómon cseppek
Felmosott földeken állva fél lábbal
Ámor méreg nyílegyenesen a szívbe
Lábad lóbálva ugorj belém fentről
Lehunyt szemmel várom az ütést a gyomromon.
2007-06-04

---

Kifordult kövek alatt

Jó volna végre látnom
Azt hogy égig érek
Leköpnek újra a felhők
Felszálltam az utolsó buszra
Imádni fogjuk Dél-Amerikát
őrjöngnek véremben a kígyók
Így jó-t sóhajts mélyen Kedves
És húzzuk ki sorban a méregfogakat.

Mocskos kis sanzon de
Bakelithangon recseg a fejben
A vágyam nem alszik sosem
Ajtókat rugdos éjjelente
Kitépett szívemben rángatózó
Arcok ismeretlen illatokkal
Csapkodják az asztalt még egy italért
Önmagam láttam szemedben zokogva.

Érzem a húsod a számban
Üszkös ragadozóköröm a falba
Vájva téglapor szelíd ölelésre vágyom
hallgasd ahogy bőrödön ziháló ujjaim
Dühödten tépik le városok szűz ajkait
És kifordult kövek alatt varangy idők
Állnak meg ritkán de szomorúan
Ha erre járnál látnád pokolba könyöklő szemeim.
2007-06-02

---

Megállíthatatlan hangok

Megint az est
Nincs súlya az égnek
Földtől ölelve
Áll a láthatár szélén
Amerre lépteid tűntek el.

Gyűlöllek a szívemben
Pulzáló kövekért
De hangod bennem énekel
A világot fejem alá hajtva
Fekszem hallgatom hallgatom.

Bőröd az álmom
Arcod lélegzetem
És roppanó felhők alatt hívlak
Ölelj magadhoz és ne ébressz fel
Esőtől átjárt illatokba öltözz át.

Múló időm rojtjain
Meztelen állsz gyönyörű vagy
Látlak miközben kizuhanok
Az ablakon melyben tükröződsz
Még sohasem mondtad ki a nevem.

Szerelem tapossa földbe
Érted kígyózó karjaim
Halott vagyok nélküled
Megállíthatatlan hangok a szélben
Éhség szárítja hangod homokra tépve.
2007-05-28

---

Téged altató

Léptek az úton
Távolról jövő hangok
Minden ajtó új világ
Minden ablak suttogó alkony

Idegen érintés vagy bőrömön
Forrón távoli dübörgés
Kék szavakba öltözve fekszel
Megnémítva ágyamon minden mást

Hanyatt fekszik az idő
Mozdulatlan akár a falak
És téged képzel el meztelen
Nem vagy velem hallod hogy félek

Belőlem az est beszél
Téged altató hangokon szól hozzád
Hogy álmod szép legyen
Időnként homlokodra ejti hűs kezét

Benned nyár dübörög
Izzadón telten és édesen
Rohanja végig a réteket
Megállva mindenhol ahol jártam

Esőt hozó vállaidra hajtott fejű
Fénytelen felhők állnak háttal
Előttük port szorít magához az esti szél
Belőled a vágy kortyol két cukorral tejjel

Minden ablak suttogó alkony
Léptek az úton
Távolról jövő hangok
Minden ajtó új világ
2007-05-16

---

Éj vájta réseken át

Tudtad hogy eljövök
Ismeretlen zaj a kövek fénye
Áthatol arcodon
Szemedben léptem árnyai
Karjaimban holdad.

Szólít a táj Kedves mennünk kell
Mielőtt az éj vájta réseken át
Belénk lő az idő egyenesen a szívbe
Hatol a méreg és gyógyszer ujjaid
Már nem érinthetik hűtlen arcom.

Meztelen vitorláid látom
Lebegnek selymek vágyszélben
Városok kúsznak gyíkként
Az ég alatt ahogy haladunk az úton
Reflektorok fénye nyakadon térdepel.

Eső újra vigyél át a kékbe
Szürke emlékek ráncai arcomon
A levetett ruhák visszafojtott
Lélegzete didereg bőrödön
Öledben csend fonott fekhelyem.

Ködként pislogó szemekben
Gyűrött hangok suttogják
Neved hallom a zúgó szív
Esőcsepp dobogását
Állok az út mellett.

A levetett ruhák
Városok kúsznak
Öledben csend
Neved hallom
Egyenesen a szívbe…
2007-05-09

---

Látlak a hátradőlő fák alatt

Jó volna látni végre
Lélegzet ízed megtöri
A fényt a hátul ülő idő
Kitárja szárnyait
És elrepíti arcomat hozzád.

Eljöttél árnytalan erdők
Mosolyán fekvő ujjak
Érintették arcomat
Ajtókat ölelő ablakok
Fényiszap csepeg hallgasd.

Érintés az úton először
Formátlan sorokban
Forgatod bennem idő
Fogait ébredsz suttogva
Bennem alvón mélyen.

Vágy zúg vonatkeréken
Én fontam éjt ágyad köré
Most fénytelen szemmel
Várlak hogy újra tépd fel
A húsát a ruhátlan hajnalnak.

Bárhová buszokon ülve
Látlak a hátradőlő fák
Alatt térdelsz kezedben
Szívem dobog egyedül
Vérem a földön avarként.

Lassan fogynak el a dolgok
Gyűrött párna a vágy
Velem alszol minden éjjel
Senki sem tudja még a neved
A hold járt a festetlen kapu előtt.
2007-05-07

---

Neon hangyák

Semmi baj ízű árnyékszáj
Suttogó éj halk küszöbén
Belépsz magaddal hozott idő
Mint ezüst verejték
Lassan csurog végig hátadon.

A szívem megunt pirula kék
Füstjeként ázik szét
Kézen fogva mozdulatlan
Szemekben megálló
Neon hangyák cipelik vágyam.

Vanília felhő arcomon a perc
Ahogy öleltél és felhabzó
Csontjaim új égbe néző
Máglyaként lobognak
Bármerre jársz.

A lassan levetett nappalok
És ruhák alatt ott marad
Végül a remegés
És a rikító morzsák a szavak
Helyén szúrják a bőrt.

Félhold szobák kavargó ablakaiban
Állsz meztelen szemedben
Arcomat formázó dombok
Felettük szélselyem súgja neved
Álomjárta bőr szorít magához mindent.
2007-05-03

---

Átsejlesz lassan

Kizuhan a szív a szélvédőn
Állok az út mellett a korlátnál
Hallgatom ahogy az éjszaka
Szürcsöli mélyezüst nyálad
Megfogva mind a cseppek.

Kifacsart álmokat terít
Szét a vágy a gyönyör
Úttalan erdei mélyéről
A hosszan nyúló ölelés
Forró deltavidéke felé.

Azt hittem vége már
A kivégzett neonok kattogása
Felébreszti bennem ízed
Irigyen ágaskodó hullámait
És nem térnek vissza a szavak.

Átsejlesz lassan az árnyékomon
Ruhátlan kövek nyögnek
Vak folyók mélyén
Megérkező idők csepegnek
Kitekert végtagú csapokon.

Életben tart még a mozdulatlan
Szerelem de készül a csend
A hátam mögött dübörögve
Kizuhan a szív a szélvédőn
Közben felébreszt mindent az álom.
2007-04-23

---

Megforduló szél

Félrehúzott hajnalok mellett
Állok az úton vállamon ég haja
Felkelő nap izzik szememben
Látlak még ahogy éjbe rejtve jöttél el.
Hangtalan buszok fogták kezeid.

Hegyek dobogják neved a fájó szívben
Meglazult utak kékben játszva
Csobognak nyomodban
Sosem érzett ízek fekszenek a pulton
Mosolygó ujjak érintik az arc bőrét.

Telefonok szaggatott foglaltjelei
Zúgják folyton a fejemben nem vagy itt
Hangokon szerelem száll buszra a sarkon túl
Érvénytelen jegyek a porban lejárt idők
Mosolya a vérben oldva fel minden mi vagy.

Kimondatlan keringek benned titoknak hívnak
Engem és nem látható kövek gurulnak ahogy
Szemeidben ázva repülök át a testen
Megforduló szél vagyok a hámban
Arany bőr takarja zúzmaraszín lebegésemet.

Állok az úton vállamon ég haja
Hegyek dobogják neved a fájó szívben
Érvénytelen jegyek a porban lejárt idők
Megforduló szél vagyok a hámban
Itt maradt minden mit nem találsz
2007-04-17

---

Semmit sem súgó

Kilépsz az útra
Eget néző szemek csurognak arcodon
Három mérföld, négyszáz méter
És felébred benned a hajnal
Átkísér a hegyeken alvó erdők felett.

Köveket rugdaló cipők hangokkal teli
Kanyarokon átmenetelése, ennyi az élet
Felkavart esők áznak a távoli felhők alatt
Szótlan fényben remegő ablakok arca lettél
Gyűrött szárnyú gyógyszerek, hangyák a padlón.

Volna még idő, de fordul a Minden
Semmit sem súgó szél szakad át
A vérszínű lélek rőt gátjain
Megérinti a feléd nyúló lépcsőket
Felhasadt partokon átárad a szerelem.

Nem vagy itt éjek dübörögnek át
A vonatok sötétkék tonnái között
Megérintetlen szájak nevetnek
Bőröd rejtekén, póklábakon menetel a vágy
Vöröslő ajkak selymében tükörjég lapul.

Eget néző szemek benned a hajnal
Hangokkal teli kanyarokon ablakok arca lettél
Volna még idő felhasadt partokon
Éjek dübörögnek át bőröd rejtekén
Némajáték, zörgő nejlon árnyékokon.
2007-03-23

---

Csurai Zsófi:

Nyitott ajtók

torz kisiklással
hasad a hajnal
ez az a csend
amire vágytál
miért hiszed még
dicstelen zászlók
rabságát
hiszen önzõ
ármány-szemed
csak hazudni tud
tétova dac
a kicsikart öröm
nem érzed?
régóta semmi vagy
eltévedt utak
kõbe zárt foszlánya
mégis százszor akarlak
ringass
ringass el
ígérem
nem hagyok nyomokat.
2006-12-14

Hullámsír

Csurai Zsófi Nyitott ajtók c verséhez..

… nyomtalan tekintet
nézd ez lettél a
vágyam sűrű eső
sivatag bőröm
emlékében
utak szélén
elázott ajakkal
ittam neved
most szétszóródó
semmimet sajnálva
várom a hajnalt
hogy elvigyél innen
örökké hűtlen szemeidben
lassan és részegen kel fel a nap…

2007.02.23.

---

Lélegzetvételnyi álmaimban
látszol/játszol/

Agg idő tükörképe
Szemekben hegyek
Kifordított ablakok
Napfényt szürcsölők.
Benzingőz, vasútállomás
Háttal áll, hajában fények
Furcsa fények megölnek
Érzem a hangom sóját
A levegőben.

Megszólítanám de távol
Távol jár, sosem láttam még
Talpam alá gyűrt tájak ízét
Érzem még a számban
Apró szerelem hajamban
Merre jársz?
Háttal áll, hajában fények
Távoli dobbanásokkal hajnalodik
Leoltott villanyok között a szív.
2007. február 2.

---

Hull alá az idő

Könnyű csend
Értéktelen léptek
Koppan koppan
Megáll..

Langyos buszokon
Utazó kabátok
Mélyére rejtve a szerelem
Holdfedél zörgő ég alatt
Keresem arcod nyomait
A festéket izzadó kapuk alatt
Huszonhárom perc az élet.

Úgy szerettem beléd
Mint eső fonja arcát a fényre
Hogy lássa végre a nagyvilágot
Cseppekben hull alá az idő
Megforgatja a poros ablakot
Rád néz a lebegő tetők alól
Huszonhárom perc az élet.

Kialszik az utolsó Tv
Utolsó léptek ágakon
Reccsen csontokra húzott fényem
Függönyt rázó éj téged néző
Szemei zörögnek bennem
Megszikkadt az álom talán nem is létezel
Huszonhárom perc az élet.

Könnyű léptek
Értéktelen csend
Koppan koppan
Megáll..
2007-01-16

---

Így zörög az idő ( téged )

Nézd ezt a lüktető tűszúrás
Csillagok fényébe mártott éjt
Mintha valamire várna a táj
Nagyot sóhajtva arrébb rúgja
A köveket az úton így zörög az idő.

Jó ha látod a neonfény élet nyomait
A tetők alatt kapukba rejtett kézzel
Állok távoljárók leheletét kutatva
Hogy megpillantsalak ablakok
Szárnyai tündére csörgő szilánk a dal.

Látom a szemed mint langyos
Villanykörték hosszú sorait
Rejtőzöl bőröm alatt az erek
Benzinkék hálóin túl béna
Idegek vörös mozdulatlansága közepén.

Nézd ezt a becsapott ajtók gerincén
Végigremegő éjszakát
Fekete fák nőnek fehér vállakon
Könnyű léptek halk földeken
Tükörkép tetőkön ülve várlak
2007-01-11

---

Avaron fekszel

A hajnal megzörgeti a kihűlő ablakokat
Fényt ragaszt sorban az ajtókra
Megérinti a kilincseket mosolyogva
Léptei felébresztik bennem arcodat.

Megmozdul a minden a sehová partjai
Felé suttognak a dolgok kékeszöld
Felhőket fontál az égre mielőtt
Elindultál kávéba forgatott hegyek
Lüktettek a téged néző szélvédőkben.

Most hogy jobbá váltak az éj faragott
Árnyai nappalok hátán ülve indulok
Az útra délelőtt tollai hullnak az út
Széli porba körbehúzzák ezüsttel nyomaid.

Látni még arcodon a remegő tájon
Utolsóként elvonult eső cseppjeit
Feltérképezetlen hajszálak ülnek
A vállakon és megfogják hanyag ujjaim
Az idő vásznai hústalan percekben tűnnek el.

Most hogy arrébb mozdultak a házak
Kinézhetnék titkon a városból
Erdők hullottak a kivezető utakra
Avaron fekszel sarkadból száll fel a tél.

Halszem csillagok haraptak a fogatlan
Utolsó éj testébe kialvó tévédből még
Intek neked mielőtt a kulcsra zárt világ
Letépi arcod függönyét és halkuló telefonok
Mélyén kattogó szerelmem álomba fordul.
2007-01-09

---

Fátyolként a szívben

Most a végtelen ég alatt
Kopott léptek kékes
Hangjai az ablak alól
Felkopognak hangodon.

Valami folytonos láz
Didergéseként vándorolsz
Itt bennem gyengén
Világított utakon.

A száj mondja ki neved
A szem égi alakod a fényben
A szerelem füstöl fátyolként a szívben
A vágy karjaiddal festi bennem a falakat.

Ülök a tűznél múló idő térdepel nyakamon
Megérinthetetlen hajszálakból font hajnal
Ébreszt fel türelmes erekben visz tovább
Téged a vér földre hajló nappalok úsznak.

A kolduló holnapok sorban állnak a parton
Éheznek fáznak és mind belőled kér
Kifordított kabátokban nyújtott karokkal
Nézik a tengert és téged várnak minden hajóban.
2007-01-08